Egyedül, elmélyülten játszott, közben halkan dudorászott. A közelemben volt, láttam, figyeltem őt. Egyszer csak elkezdte: – Csorba Piroska: Mesélj Anya… Mesélj anya, milyen voltam…. Majd, mintha felébredt volna, félbeszakította a mondatot, hirtelen rám nézett és azt mondta: – Ugye anya nem hallottad amit az előbb mondtam? – Neeem, nem hallottam. – feleltem. – Akkor jó, […] Tovább

Nőnek lenni… Nőnek lenni három gyerek mellett… Nőnek lenni három, pici,  izgő-mozgó gyerek mellett… Nőnek lenni három, pici, izgő-mozgó gyerek mellett…nagyon nehéz. Pont. Ez az eszmefuttatás ma reggel suhant át az agyamon. Ahhoz, hogy az ember Nőnek érezze magát, nem elég annak születni. Azért tenni is kell, szerintem nem is keveset. (Főleg 35 évesen, három […] Tovább

Hazafelé robog velem az intercity. Nem hallom a monoton zakatolást, mert a fülemben zene szól. Egy énekesnő erőteljes, energikus hangja dübörög a dobhártyámon, pont olyan, amilyennek most érzem magam. Pedig fáradt vagyok, alig aludtam, az agyam is lezsibbadt, mégis nagyon jól érzem magam a bőrömben. Attól kezdve, hogy péntek reggel felülök a vonatra elkezdődik a töltekezés… Csak ülök, suhan velem […] Tovább

Második gyermekem születése után komolyan elgondolkodtatott az, hogy itthon maradok, mint főállású anyuka. Eljátszottam a gondolattal, hogy itthon sütök-főzök, teszek-veszek, őrzöm a családi tűzhely melegét és nevelem a gyerekeinket. Aztán tavaly, mikor harmadik csemeténk is világra jött, rájöttem, hogy erre én alkalmatlan vagyok. Nagyon durván besokalltam az itthonlétből, a felnőtt társaság is hiányzott és úgy […] Tovább

Reggeli öltözködés közben Nórikám mondja nekem: – Anya, mi az éjjel azt hittük, hogy te egy szörnyeteg vagy. – Ééén szörnyeteg? Ugyan miért??? – kérdezem meglepődve. – Mert éppen úgy horkolsz… …ennyit arról, hogy finom vagyok és nőies…  🙂     Szilvát szedtünk a kertben. (Vagyis én szedtem, a gyerekek pedig a fán csimpaszkodtak). Nóri […] Tovább

Mindig félek az ilyen kérésektől, melyek így kezdődnek: “Anya, rajzolj nekem egy… ” A helyzet az, hogy iszonyú bénán rajzolok. Másolni még úgy, ahogy, de kútfőből!  És ugye a gyerekek nem csúnya figurákat kívánnak vagy egyszerű geometriai formákat, hanem szépséges királylányt, cuki mesefigurákat. Barnikám (ő a 3 éves, másodszülöttem)  ma reggel megkért, hogy rajzoljam le neki […] Tovább

Kora reggel volt. Puha lábak neszét  hallottam a padlón. Félálomban voltam még, mikor megláttam az ajtóban. Szó nélkül bemászott mellém az ágyba és szorosan mellémbújt. Betakartam , megsimogattam rövid, selymes haját és átöleltem. Egymással szemben feküdtünk, az arcunk majdnem összeért. Figyeltem, ahogy egyre nehezedik a szemhéja, míg hosszú, barna szempillája megpihent az arca búbján. Hallgattam a szuszogását, mely egyre egyenletesebbé […] Tovább

Nagyon szeretek zenét hallgatni. Lehet az pop, rock, népzene, soul vagy opera. Egyetlen műfajjal nem tudtam barátságot kötni, ez pedig a jazz. Illetve ez így nem is igaz, mert vannak előadók akiknek kimondottan tetszik a zenéjük, de ez elég kevés. Történt egyszer, hogy a férjem hazaállított 2 belépőjeggyel az egyik hazai, neves, elismert jazz előadó […] Tovább

Nos, aki egy földönkívüli vagy egy Földön kívüli találkozást remél, az gyorsan lapozzon el innen. Ez ugyanis egy szüléstörténet lesz, méghozzá a harmadik… A harmadik szülésemet az előzetes előrejelzések és jóslatok szerint a következőképpen képzeltem el: Éjjel arra ébredek, hogy 5 perces fájásaim vannak. 20 perc után ébresztem Apát, hogy szedjük össze magunkat és induljunk […] Tovább

Igen. Papíron még 12 nap és eltűnik a pocakom. Valószínűleg örökre. Több ilyen már nem lesz vagy legalábbis nincs tervben. Csodás érzés. Szerencsés vagyok, mert mindhárom terhességem gyönyörű volt. Egyformán gyönyörű. Jól éreztem magam, fitt voltam, nem híztam sokat és élveztem egyre növekvő pocakomat. Az a szó, hogy terhesség nem is igazán megfelelő kifejezés. Sosem […] Tovább