Reggeli öltözködés közben Nórikám mondja nekem: – Anya, mi az éjjel azt hittük, hogy te egy szörnyeteg vagy. – Ééén szörnyeteg? Ugyan miért??? – kérdezem meglepődve. – Mert éppen úgy horkolsz… …ennyit arról, hogy finom vagyok és nőies…  🙂     Szilvát szedtünk a kertben. (Vagyis én szedtem, a gyerekek pedig a fán csimpaszkodtak). Nóri […] Tovább

Mindig félek az ilyen kérésektől, melyek így kezdődnek: “Anya, rajzolj nekem egy… ” A helyzet az, hogy iszonyú bénán rajzolok. Másolni még úgy, ahogy, de kútfőből!  És ugye a gyerekek nem csúnya figurákat kívánnak vagy egyszerű geometriai formákat, hanem szépséges királylányt, cuki mesefigurákat. Barnikám (ő a 3 éves, másodszülöttem)  ma reggel megkért, hogy rajzoljam le neki […] Tovább

Kora reggel volt. Puha lábak neszét  hallottam a padlón. Félálomban voltam még, mikor megláttam az ajtóban. Szó nélkül bemászott mellém az ágyba és szorosan mellémbújt. Betakartam , megsimogattam rövid, selymes haját és átöleltem. Egymással szemben feküdtünk, az arcunk majdnem összeért. Figyeltem, ahogy egyre nehezedik a szemhéja, míg hosszú, barna szempillája megpihent az arca búbján. Hallgattam a szuszogását, mely egyre egyenletesebbé […] Tovább